A borjúnevelés lélektana – I.

Mivel kis állománnyal rendelkezünk és törzstenyészetként kizárólag kiváló tenyészértékkel rendelkező állataink vannak, fontos, hogy a lehető legkisebb legyen a selejtezési arány és a legkevesebb emberi erőforrással elláthatók, gondozhatók legyenek állataink. A kis állománylétszám lehetővé tesz olyan gondozást, ami nagy létszám mellett nem megoldható.

Séta a napfényben
Séta a napfényben

Míg a nagy állatlétszámú telepeken több munkaerő alkalmazásával mégis nagyobb selejtezési aránnyal számolnak (kb 10% éves selejtezés), nálunk egy tenyészállat kiesése, egy borjú elpusztulása is súlyos anyagi kárt jelent – és ezt úgy kell megelőznünk hogy nincs lehetőségünk pásztorok, gondozók alkalmazására. Kis állatlétszám (40-50 anyaállat + szaporulata) esetén célravezető lehet az állatok “lélektanával” is foglalkozni.

Bocitatás
Bocitatás

Anyaállományunk bővítése miatt a nálunk született üsző (lány) borjakat nem adjuk el, hanem felneveljük. Emiatt építettük a borjúszállást, állítottunk darasilót. Gondozásuk munkaigényes, mert nem csak almolni, etetni, itatni kell őket, hanem foglalkozást is igényelnek a borjak, hiszen 15-18 évig a mi legelőinken fognak élni, ahol együtt kell működnünk, dolgoznunk. Ha kézhez szokottak az állatok – hívni lehet őket, nem csak hajtani – kevesebb emberrel és rövidebb idő alatt megoldható minden olyan helyzet, ami beavatkozást igényel. Gondolok itt az ellés segítésére, oltásra, vérvételre, vemhesség vizsgálatra, vagy csak egyszerű napi egészségügyi ellenőrzésre kint a legelőn.

Haverkodás
Haverkodás

A fentiek miatt az üszőborjak nevelésénél a szakkönyvekben leírt takarmányozási előirányzatok és eü szempotok mellett nagy hangsúlyt kell fektetni az állatok gondozóhoz való nevelésére is!
Almoláskor a fiatal és idős állatok egyaránt nagyon örülnek a friss szalmának. Szó szerint ugrálnak örömükben, orrukat belefúrják a szalmába, hancúroznak egymással. A felnőtt állatoknál ilyenkor figyelnünk kell a testi épségünkre, de a borjaknál részt vehetünk a játékban.

Almolós játék
Almolós játék

Mivel almoláskor az állatok közé kell menni, adódik lehetőség simogatásra, vakargatásra. Így megszokják a gondozó közelségét, ruházatának, bőrének illatát. Hangját is felismerik, összekapcsolják a kellemes dolgokkal ezeket a tulajdonságokat. Hiszen a gondozó élelmet, vizet, vakargatást, friss almot jelent, tehát csupa jót 🙂

Játék a borjakkal
Játék a borjakkal

Minden etetéskor valamilyen hangjelzést adunk (pl: a darásvödör oldalát ütögetjük, füttyentünk), amivel jelezzük, hogy jó lesz összegyűlni és utánunk eredni. Ez a hangjelzés nagy szolgálatot tesz a későbbiekben, mikor új legelőre szeretnénk terelni az állatokat. Ha jó a nevelésünk, szinte nem is kell hajtani a csordát, csak hívni és a teljes csapat jön utánunk a világ végéig 🙂

"Kihívás" a legelőre 2013 tavaszán
“Kihívás” a legelőre 2013 tavaszán

A borjak rettentő kiváncsi lények. Tapasztalataikat szagláson és ízlelésen keresztül nyerik, ezért mindent megszagolnak és megnyalnak. Így az első információ, amit a gondozóról begyűjtenek: a keze illata és íze. Ezért jó, ha kicsit használt kesztyűben etetjük a borjakat, mert az már átvette a dara és a siló szagát – vagyis a takarmánnyal azonosítanak minket az állatok. Ha a szagláson és az ízlelésen túl vannak, már léphetünk is tovább a vakargatás felé. A tehenek imádnak vakarózni. Még jobban kedvelik, ha vakargatják, simogatják őket. A borjakat könnyű rászoktatni etetés közben a vakargatásra. Sok türelmet kíván azonban a karámon belül, vagy a legelőn közelükbe (bizalmukba) férkőzni. Sok munkaórát igénylő feladat, mely később az egészségügyi ellenőrzés vagy ellés megindulásának ellenőrzése esetén nagy szolgálatot tehet.

Naagy barátság
Naagy barátság

Folytatása következik….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.