A precíziós gazdaság alapjai és egy kis üzemgazdaságtan

Precíziós gazdálkodás papír alapon 🙂

A “precíziós gazdaság” kifejezés nagy varázsszó manapság. Sokan, sokféle high-tech kütyüt akarnak ránksózni ezen a címen: vásárolj drónt, spéci számítógépvezérelt abrakadagolót, komoly receptúrával számoló takarmánykeverőt, távolról telefonnal mérlegelő szoftvert, RFID chipet a tehén fülébe, stb…
Mindennek meg is van a helye és szerepe. Szükséges ketyerék ezek egy távolról menedzselt rendszerhez, ahol a gazda körme alatt már nem ül meg a kosz, fő feladata az irányítás, a számok világa.
Nagy gazdaságok felügyeletéhez, stratégiai döntések meghozatalához szükség van ilyen adatgyűjtő, illetve az adatokon alapuló kiszolgáló rendszerekre.

De a kis gazdaságoknál mi a helyzet? Ilyen drága hobbyra nekünk nincs pénzünk – legyintünk. Kis pénz, kis foci…ismerjük a mondást. Ezzel el is van intézve.

De kikerülhető-e a precíziós gazdálkodás a kisgazdaságok esetében? Egyáltalán mit jelent ez a szó, hogy precíziós gazdálkodás?

Először is ez egy marketing bullshit, bikasz@r magyarul. Egy olyan varázsszó, amivel ma minden drága holmit el lehet adni. Amúgy pedig egy olyan rendszer elnevezése, melyet ősidők óta alkalmaznak a gondos gazdák.

A precíziós gazdálkodás nem más, mint precízen, pazarlás és gondatlanság nélkül gazdálkodni. Azt hiszem nem kell ragozni, miért jó ez nekünk…

Egy kis gazdaság esetében milyen feltételek és eszközök szükségesek a precíziós gazdálkodáshoz?
Sorolom:
– zsebnaptár
– toll
… na meg nem árt egy pontos állatmérleg.
Ennyi.

Ezeknek a rendkívül drága (na jó egy állatmérleg pláne ha digitális, azért nem olcsó) eszközöknek a beszerzésével le is fektettük a gazdaságunk precizitásához szükséges alapokat.
Már csak jól kell használnunk ezeket az eszközöket!

A zsebnaptárnak és a tollnak folyamatosan kéznél kell lennie. Fel kell tudnunk írni napra pontosan, mennyi tápot kaptak a bikáink, mikor hány bálát almoltunk el, hány bála szénát etettünk, mennyi szilázst osztottunk ki. Aznap hány fok volt, sütött-e a nap és esett-e az eső? Fújt-e a szél?
A mérleget pedig rendszeresen használnunk kell – pláne ha hízlalunk állatot. Sokszor találkozni olyan fotókkal a szakmai csoportokban, hogy szerintetek hány kilós lehet az állatom? Nem szemre kell saccolni, mérlegelni kell. Méghozzá gyakran. Kb két hetente.
Ha nem mérlegelek és nem tudom milyen időjárás volt az elmúlt két hétben, hogy állítom be precízen a takarmány adagot? Ha nem emlékszem mit etettem bele az állatba és attól mennyit hízott, honnan tudom megéri-e hízlalni?
Sehogy, sehonnan.

A precíziós gazdálkodás alapja a precizitás.
Adatokat kell gyűjtenünk és azokat ki kell elemeznünk.
Egyszerű számítások ezek.

Hízzál borjam, csak precízen, szépen 🙂

Például a november 2-ám leválasztott kisbikáinkat november 19-én mérlegeltük.
A nyolc bika választás után 17 nap alatt összesen 246kg-ot hízott, azaz naponta átlagban 1,808kg-ot.
Az időjárás viszonylag enyhe volt, de rendkívül csapadékos, párás. Ilyenkor csökkenni szokott a takarmányfelvételük. Idén ezt nem tapasztaltuk.

Ezen időszak alatt felhasznált anyagmennyiség:
– 408 kg Mozsi Borjú nevelő táp: 408kgX85Ft = 34 680 Ft
– 2 bála zabszéna: 2X6000 Ft = 12 000 Ft
– 1 bála lucerna széna: 1X7000 Ft = 7 000 Ft
– 4 bála szalma (istálló alapozással együtt): 4X5000 Ft = 20 000 Ft
Ez összesen 73 680 Ft+Áfa.
Élő testtömeg gyarapodásra vetítve: 73 680Ft:246kg= 299,50 Ft/kg+Áfa.

A ráfordított munka mennyisége: 1,5 óra/nap.
17napX1,5óra = 25,5 munkaóra. Na ezt mindenki szorozza be magának 😉
Na de viszonyszámnak legyen a mindenkori bruttó minimálbér (160 920Ft 2020. január 1-től) plusz a munkaadói járulékok, így nyugodtan számolhatunk ökölszámként 1 000 Ft/óra díjjal.
Tehát a ráfordított munka költsége: 25 500 Ft.
Ez kilónként: 25 500Ft:246kg = 103,66 Ft/élő testtömeg kg.

Tehát láthatjuk, hogy a munkadíj a takarmányköltség több, mint harmadát teszi ki, azaz 1 kg élősúly előállítási költségének a negyedét!
Ha gyenge minőségű, olcsó takarmányt etetünk, pláne ha nem húsmarhát hízlalunk, a gyarapodás elmarad és nő a hízási időtartam. Vagyis több lesz a ráfordított munkaóra. Így annak az aránya tovább nő a kilóra vetített költségben, pedig a legdrágább tétel az idő!

Hiszen a kisgazda nem számolja az idejét, a munkabérét… Tényleg nem számolod? Ha nem keresed meg a minimálbért sem a ráfordított munkáddal, megéri 365 napot dolgozni? Számolni kell, precízen!

Egy nagy titkot elrejtettem a számításban…Ha valaki jól figyelt észrevehetett valamit 🙂
A takarmányköltségeket NEM előállítási költségen számoltam, hanem eladásin. Ha azt tettem volna, a munkadíj még nagyobb arányt mutat…
Hogy miért? Mert az hazugság, önámítás, csapda az előállítási költségen számolás.

De erről majd a következő mesémben lesz szó… 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..