A Magyar Állattenyésztők Lapja 2017 októberi számában remek összefoglalót találtunk az őszi kiállítási szezonról.
A Szentlőrinci Gazdanapoktól a KÁN-on át az OMÉK-ig jelen voltunk tenyészállatainkkal, így a cikkben is több helyen szerepelünk és szinte minden oldalon megjelent fotónk.
A Gazdanapoknál bővebb bemutatást is kapott a Mozsi Major, ahol a cikk kitér az internetes megjelenésünkre, a marhatartás “fortélyait” bemutató videóinkra.
A cikkíró megjegyzi, hogy “A szakmaiságot és a részletességet, pontos megfogalmazást ugyan sokszor vitatják a szakma tradícionális képviselői, de abban mindenki egyetért: sok hasznos információval látja el a világot ez a farm”.
Igen, ahogy az ismertségünk nőtt (főként az idei kiállításokon elért sikereinknek köszönhetően), a szakma “tradícionális” képviselői közül néhányan kissé görbe szemmel kezdtek minket szemlélni.
Most hat éve, hogy a Mozsi Majort megalapítottuk, épp 2011 októberében érkezett meg a kezdő állományunk. Hat év nagyon rövid idő ebben a szakmában. A szakma “tradícionális” képviselői számára teljességgel érthetetlen, hogy lett az ország legismertebb limousin farmja egy kisgazdaság, ahol egy MTZ teljesít szolgálatot és mindössze hárman dolgoznak. Hogy érhet el egy mikrovállalkozás ennyi idő alatt ilyen ismertséget, hogy kaphat ennyi figyelmet…
Hogy érhet el olyan eredményeket, amivel a komoly anyagi hátterű, több százas állománylétszámú “tradícionális” szereplőket a dobogó tetejéről leváltja…
Erre egy válaszunk van: irdatlan sok munkával, határtalan lelkesedéssel, szakma- és állatszeretettel. No és persze teljes nyitottsággal az érdeklődők, tenyésztőtársak felé. Nem titkoljuk az eredményeinket, hiszen büszkék vagyunk rájuk, de nem titkoljuk a nehézségeinket, problémáinkat sem. Tanulni vágyunk – sokszor Tőletek tanulunk – és amit megtanulunk, azt továbbadjuk. Nincs titkos összetevőjű takarmányunk, titokzatos, féltve őrzött tartástechnológiai módszerünk. Nem zárjuk el a gazdaságunk az érdeklődők elől, nem vonulunk félre a kiállításokon, hanem esőben, hidegben, forróságban az állataink mellett találtok minket és minden érdeklődőt szívesen fogadunk.
Vannak olyan “tradícionális” képviselői a szakmának, akik hiányolják a pontos megfogalmazást, részletességet, szakmaiságot a videóinkból, cikkeinkből. Számukra a válaszunk az, hogy sosem egyetemi szintű előadás volt a célunk: csakis a gyakorlati tapasztalatok átadása élő adásban, állataink mellől. A szarvasmarha tartás örömének és küzdelmeinek a megosztása olyan küszködő kisgazdaságokkal, mint amilyen mi is vagyunk. Mert a videóink nekünk szólnak. Nekünk, kisgazdáknak, akik nem a tradícionális zárt, titkolózó világot keressük, hanem azt amiben a tapasztalat és a tudás megosztásra kerül. Nem irigyei vagyunk a másik sikerének, hanem erőt merítünk belőle a nehéz időszakokra.
Ez nem “tradícionális” viselkedés. Ez valami új és érthetetlen ebben az országban. Ha ennek az új dolognak részesei, netán kezdeményezői lehettünk videóink által, azt mutatja, jó úton járunk és a Mozsi Major több tudott lenni, mint egy “tradícionális” limousin farm.
Mint ahogy a cikk írója is utalt rá: a Mozsi Major újhullám a marhatartásban – és mi ettől vagyunk boldogok 
