Adattábla

Bár még a nyár közepén járunk, már készülünk a választás utáni növendék nevelési időszakra. Gyűjtjük a téli takarmánynak valót, de másként is készülünk…

Használunk egy adattáblát amibe minden mérést rögzítünk és ebből következtetünk állataink fejlődési képességeire, sőt az anyák tejtermelési képességére is!

Ezt a táblát ezennel közkinccsé tesszük 🙂

Használjátok egészséggel, sokat segít még árutermelés esetén is!

Megjegyzés: A dátumoknál fals adatokat hagytunk bent, hogy jobban áttekinthető legyen a táblázat. Természetesen ezeket az adatokat át kell írnotok a saját dátum adatokra. Bármi kérdés felmerülne a használattal kapcsolatban, írjátok meg kommentben… Sok sikert!

Borju_meresi_tabla_MozsiMajor

Felkészültél az ellési időszakra?

Így az ellési időszakot megelőzően akadt a “kezembe” az “American Cattlemen” magazin februári száma, melyben érdekes összefoglaló cikket találtam az ellési időszakra való felkészülésről. Bár volt már élő műsorunk a témában, nem árt újra és újra átismételni a tanultakat, így közzéteszem a cikk kissé szabad fordítását, szinesítve saját fotóinkkal és videónkkal. Mert kezdőknek kötelező, gyakorlott szakembereknek meg érdemes elolvasni és számbavenni a leírtakat.

Ha átgondolod és időben felkészülsz az ellési időszakra, azzal minimalizálhatod a borjúelhullást.
Van akinél már elkezdődött a borjazás, míg másoknak még van pár hetük a felkészülésre. Összeszedtük, milyen szempontok szerint kell felkészülni egy elletési időszakra, hogy minden simán menjen.

Figyelj a vemhes anyák táplálkozási szükségleteire az ellés előtti időszakban

A megfelelő kondíció az ellési időszakban vemhes üszők és idősebb tehenek esetében is fontos, mert ez hatással van az elléskor az anya állóképességére, a föcstej minőségére, az újszülött borjú vitalitására és végsősoron az anya újravemhesítésére is.

Rendkívül fontos az anyák megfelelő tápanyagokkal való ellátása a vemhesség utolsó harmadában, pláne a borjazás előtti utolsó 50-60 napban. Vemhes üszők és fiatal tehenek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak ebben az időszakban. Ezeknek a fiatal állatoknak még növekedniük kellene, miközben a borjú is növekszik bennük. Ahogy nő a borjú és vele együtt a méh térfogata, úgy csökken a bendő kapacitása és ebből következően a felvehető takarmány mennyisége. Ezt a helyzetet súlyosbítja, mikor a borjazás előtti időszak egybeesik a hideg téli időjárással és az elérhető takarmánynak alacsony az energia és fehérje tartalma. A fenti hatásoktól nagyon gyorsan le tud romlani az állat kondíciója. Így figyeljünk a szélvédett pihenőhelyek kialakítására és a megfelelő takarmányminőségre.

Ellenőriztesd az állatorvosoddal az állományod egészségi állapotát

Az egész termelési rendszert meg kell vizsgálni azon kritikus tényezők azonosítására, ahol csökkentheted az egészségügyi kockázatot és költséghatékonyan javíthatod az állomány egészségi állapotát (pl mocsaras télikert feltöltése, éves rendszeres lábvég kezelések, stb…). Kezelési módszereket kell keresni és azokat pontosan be kell tartani olyan “történelminek” nevezhető egészségügyi problémák csökkentése érdekében, melyek újra és újra felbukkannak az állományban.

Vizsgáld meg az ellés során használni kívánt építmények állapotát

9-10 hónapja már, mikor utoljára ellettél. Ellenőrizd az elkülönítő boxok ajtajait, a terelő kapukat, szorító folyosót, nyakfogókat, kalodát. Erősítsd meg, vagy cseréld ki a törött, meghibásodott elemeket. A kiváló megvilágtás elengedhetetlen az elletésre szánt helységekben, így ezt is ellenőrizd és a kiégett égőket cseréld ki.

Ellenőrizd az elletéshez használt eszközöket

Győződj meg róla, hogy van készleten gumikesztyű, fertőtlenítőszer, elletőkötél, tiszta vödör, borjú itató cumisüveg, esetleg nyelőcső szonda. Ellenőrizd, hogy a fejlámpák, zseblámpák megfelelően működnek-e. Vedd számba a kötőfékeket, köteleket és az esetlegesen használatra kerülő tárgyakat. Ha van kuplungos elletőd, ellenőrizd, hogy tiszta, és megfelelően működik-e.

Gondold át az ellés szakaszait és jegyezd meg mikor szükséges segíteni

Ellések előtt érdemes átfutni néhány szakkönyvet, vagy az interneten utána nézni az ellési nehézségeknek és azok kezelésének. Frissítsük fel a tudásunkat, hogy a nehéz ellést miről lehet felismerni, a borjú milyen rendellenes pózban kerülhet a szülőcsatornába, és hogy tudjuk ezt orvosolni. Fontos, hogy mindenki ismerje a gyakorlati és elméleti tudásának határait és megfelelő időben tudjon segítséget hívni – az állatorvost!

Egy-egy nagyobb borjú esetén segítségre lehet szükség.

Legyen kéznél föcstej (kolosztrum), vagy föcstej készítmény

Több tudományos kutatás bizonyítja, hogy a fertőzések okozta borjúelhullások 85%-a visszavezethető az immun anyagok nem megfelelő felszívódására a föcstejből. A borjú születése után 6-12 órával zárul a föcstejben vagy föcstej-készítményekben lévő immunanyagok felszívódásának lehetősége a borjú béltraktusában. Ebből adódóan kiemelt fontosságú, hogy ezen idő alatt jusson megfelelő mennyiségű és minőségű föcstejhez a borjú. A legpraktikusabb ha az ellés lefolyásában segítő személy a borjazást követően azonnal segít a borjúnak föcstejhez jutni. Ezt meg lehet tenni az anya kifejésével és nyelőcsőszonda használatával is, vagy a borjút kell segíteni a tőgy megtalálásában és a megfelelő ideig való szoptatásban.
Ha a kolosztrum mennyisége és minősége kétséges, akkor más tehéntől származó kolosztrumot, vagy azt helyettesítő készítményt is használhatunk. Azonban vigyázni kell, ha idegen állományból származó föcstejet használunk, mert az immunanyagokkal együtt betegséget is átadhatunk a borjaknak. A legjobb, ha saját állományból lefejt föcstejet használunk. A föcstej pótló tápszerek használata is jó megoldás lehet, ha születés után a borjú nem elég élénk, hosszúra nyúlt az ellés folyamata, hideg időjárás miatt kihűlt a borjú, vagy az anya elutasítja. Kolosztrum pótszer használata előtt mindenképp egyeztessünk állatorvosunkkal, hogy melyik készítmény a legjobb az állományunknak.

Bármilyen megterhelő is, az ellést követően fél órán belül próbáljuk a borjút a tőgyre segíteni és alaposan megszoptatni.

Készülj fel a borjak felmelegítésére fagy esetén

A borjak fagyos környezetben, nedvesen jönnek a világra, így nagyon gyorsan kihűlhetnek – hypothermia. Fagyos időjárásban védett építményben ellessünk és legyenek kéznél olyan eszközök és készítmények, amik segítenek hypothermia esetén.
Kezdődő hypothermiáról bezélünk, ha a borjú testhőmérséklete 34-37 C fok közé esik. Ilyenkor a borjúnak adjunk meleg, testhőmérsékletű föcstejet, vagy föcstej pótszert, miközben törölközővel szárazra töröljük. Hajszárítót is használhatunk, így gyorsan vissza tudjuk állítani a borjú testhőmérsékletét a normális tartományba.
Extrém hypothermia esetén meleg kolosztrum itatása és meleg vizfürdő jelenthet gyors megoldást. Mielőtt visszaengednénk a borjat az anyjához, fel kell szárítani és ellenőrizni kell, hogy helyreállt a testhőmérséklete.

Biztosíts szélvédett, tiszta, száraz környezetet

A nedves, sáros környezet megterhelő a tehenek és borjaik számára, sőt az ilyen körülmények elősegítik a bakteriális betegségek terjedését is! Ezért fontos a frissen ellett anyákat, borjaikkal szélvédett, tiszta száraz környezetben tartani.

A friss, száraz szalmaágy alapfeltétel ellésnél.

Összefoglalás

A tenyésztők minden évben várakozással tekintenek az új borjúszaporulatra. Érdemes ezért megfelelően felkészülni az ellési időszakra, hogy minimalizáljuk a borjúveszteséget és csökkentsük a gondozók – akár önmagunk – terheit.

Sok sikert és bő szaporulatot!

 

Pedigrees tenyészüszők eladók!

5 db gyönyörű, Pullo (2017 hódmezői nagydíjas, 2017 OMÉK fajtagyőztes) apaságú, választott pedigrees üszők és 1 db VB Elite apaságú 21 hónapos üsző kizárólag együtt, decemberi átadással eladók. A csomagban kínált üszők mind kezesek, szabad tartásban, legelőn anyjuk mellett nevelkedtek. Ismerik a villanypásztort, jó legelő és gulyakészséggel rendelkeznek.

További információk, mérési adatok, fotók a képre kattintva elérhetők!

Nagy utazás 3. nap – Limoges, Lanaud

Másnap reggel korán keltünk. Fél nyolcra volt megbeszélve a reggeli, ami után a csoport indult Lanaud-ba. Így hatkor már az utcán voltunk. Nem akartuk kihagyni Limoges városát. Különben is imádok kora reggel kelni és az ébredő városokban barangolni. Látni ahogy kinyitnak a boltok, ahogy a piacon a kofák feltöltik a standokat, ahogy életre kel a város…

Na Franciaországban ez nem így megy. De akkor még nem tudtuk…

Még sötét volt, mikor elindultunk a szállótól és megcéloztuk a térkép szerinti óvárost. Nem gondoltuk, hogy időutazásban lesz részünk. Középkori városkába jutottunk, ahol a házak homlokzatán jól látszik azok faszerkezete – díszítő mintát adva minden épületnek.

Szűk, sötét, mégis barátságos sikátorok
Középkori udvar

Ahogy haladtunk egyre beljebb az óvárosba, úgy tűnt el minden modern időkre utaló épület. Végül a kőkorszak egy itt maradt tanúját is megtaláltuk, egy menhir formájában.

Egy “darabka” menhir a kőkorszakból – tudjátok, amit Obelix cipelt mindig magával 🙂

Elvarázsolt világ volt.

Középkori kápolna

Próbáltuk megkeresni a helyi piacot – már biztos kinyitott!

A piac főbejárata

Végül megtaláltuk. De a piac még zárva volt. Reggel hét óra. Mikor nyit akkor? Találtunk egy táblát: 8-kor nyit a piac. Mondjuk hétkor bizony egy lélek nincs az utcán… Mivel már nem volt több időnk, a szálloda felé vettük az utunkat. A modern városrészbe érve már voltak jelei a reggelnek: gyerekseregek vonultak az utcán és várakoztak a buszmegállókban. Iskolába indultak. De felnőtt egy sem, csak a buszsofőrök. Így tudtuk meg, hogy Franciaországban későn kelnek az emberek, csak a gyerekeket küldik korán iskolába…

Reggeli után kis zongoraleckét kaptunk ügyvezetőnktől, Szűcs Marcitól, így feltöltődve indultunk az előállt a buszra.


(Na kinek, kinek van ilyen ügyvezetője? Hát a limosoknak 🙂 )

Minden cuccunk bepakolva, irány Lanaud! Végre az első találkozás jövetelünk tárgyával, a limousin marhával. Mikor megláttuk a limousin “család” szoborcsoportját, tudtuk, hogy igen jó helyre érkeztünk 🙂

Lanaud végjegye a limousin “család” szobra

Lanaud a limousin fajta francia fellegvára: központi sajátteljesítmény vizsgálati állomás, a nemzeti tenyésztő egyesület és kereskedelmi központ irodái, élőállat aukciós aréna, limousin múzeum, limousin ajándékbolt, és limousin húsételeket kínáló étterem található itt egy helyen.

Itt fogadott minket Olivier Rambert az Interlim kereskedelmi képviselője, akivel tavasszal Hódmezővásárhelyen már jó barátságba kerültünk. Ő vezette végig a csoportunkat Lanaud-ban.

Olivier Rambert – Voici le taureau limousine 🙂 /Íme a limousin bika/

Elsőként az aukciós arénába tereltek minket, ahol egy prezentációt hallgattunk végig Lanaud-ról.

Olivier az arénában

Megtudtuk, hogy az itt található KSTV állomásra évente 700 bika kerül be a 7000 törzskönyvezett bikából. A bikák 8-9 hónapos korban kerülnek az állomásra és a szigorú küllemi bírálaton kívül szelídségi teszten kell átesniük: egy boxba zárják a bikát, majd egy gondozó a boxba mászik és egy bottal megpróbálja megsimogatni a hátát. Amennyiben a bika ezt jó tűri, maradhat. Ha kidobja a gondozót a boxból, mennie kell…

Küllemi bírálati szempontok – még a szutyak szélesség is egy fontos szempont, hiszen a legelőképességet meghatározhatja!

A tenyészbika jelöltek ezzel egyidőben szigorú állategészségügyi vizsgálaton mennek keresztül, majd megkezdik a három hetes felkészülést a teljesítményvizsgálatra. Az indítást követően 5 hónapos hízlalási időszak következik, melynél az 1 300 g/nap gyarapodást kell teljesíteniük a jelölteknek. A zárást követően a “Scoring” szakaszban a bikákat felkészítik az aukcióra, azaz a plusz hízlaláson kívül genomvizsgálaton is átesnek. Ekkor készül el a bikák fotója és adatlapja is, ami a licit-katalógusba kerül.

Tenyészbikák STV folyamata

A végzett bikákat három csoportba sorolják:

  • RJ – a végzettek 50%-a, akiket pedigrés állományra ajánlanak. A felső 5%-át alkotják a fiatal francia bikáknak.
  • Espoir (Reménység) – a végzettek 40%-a, akiket pedigrés vagy áruelőállító limousin tenyészeteknek ajánlanak. A felső 15%-át alkotják a fiatal francia bikáknak.
  • és akik nem mehetnek pedigrés állományra. Őket áruelőállító vagy keresztező szaporításra ajánlanak.
A végzett bikák besorolása

A végzett bikák aukcióra kerülnek, ahol a kategóriájuk szerinti kikiáltási árról indul a licitjük. A top RJ kaegória kikiáltási ára 2 800 Euro/egyed. Az átlag licitár 4-5 000 Euro.

Az előadást követően már égtünk a vágytól, hogy megnézhessük a kisbikákat. Nem is csigáztak minket tovább, az istállókhoz vezették a csoportot.

Olivier előadást tart az istállóknál a takarmányozásról, tartástechnológiáról.

Gyönyörű, egységes bikaállomány várt minket az egyszerű, fából készült, nyitott istállóban.

Jó volt látni, hogy az az elgondolás, ami a saját kútfejünkből pattant ki az istállókkal kapcsolatban, mennyire visszaköszön itt a limousin hazájában is.

Nyitott fa szerkezetű, egyszerű STV állomás

A takarmányozásról szóló tájékoztató elég szűkszavú volt. Azt megtudtuk, hogy milyen a fehérje aránya az abrakban, de arra a kérdésre, hogy milyen fehérjehordozókat használnak ennek elérésére, kitérő válaszokat kaptunk.

Nem tudtam leakadni az épületek egyszerűségéről és célszerűségéről, így körbefotóztam amit találtam…

STV istálló külső szerkezete
Szénapajta fából készült nagy fesztávú tetőzete. A szalufák is fából vannak, a héjalás valamilyen üvegszálas vagy műanyag hullámlemez.
A szénapajta tartószerkezete és oldalburkolása

Mikor már jól kinézegettük magunkat, meghívást kaptunk egy ebédre: limousin steak-re 🙂 A nagy befogadóképességű étteremben szépen megterített asztalokkal vártak minket.

A limousin steak-hez bordoux-i vörösbor dukált!

A steak szárazon érlelt húból készült, vékony sült kéreggel, ami az én tesztésemet nagyon elnyerte – sokakéval ellentétben- így be is gyűjtöttem néhány kollega érintetlen hússzeletét 🙂 A hihetetlen finom, omlós hús nagy kulináris élmény volt.

“Véresre” sütött steak, amiből nem szivárog semmi a száraz érlelésnek köszönhetően.

Persze az étteremben minden apróság arra emlékeztetett, hol is vagyunk…

Lanaud végjegye sótrató alakban 🙂
Limo tehenegelés 🙂

Végül a limo-shopban kötöttünk ki, ahonnan vásárlás után indultunk tovább farmlátogatásra, így elbúcsúztunk Lanaud-tól.

Csoportkép Lanaudban

De a farmlátogatás már egy következő történet lesz…

Folytatása következik!

Nagy utazás 2. nap – Irány Limoges!

Milánót magunk mögött hagyva, hamarosan az alpok lábain elterülő legelők mellett vezetett az utunk. Egyre haragosabb zöld területeken egyre tarkább tehenek legelgettek. Eleinte tejelő típusú, majd szinezetben herefordra hajazó, de mégis más formájú, kettőshasznúnak vélt állatok tarkították a domboldalakat. Valószínüleg a “Razzetta d’Oropa” névre hallgató, szimentáli fajtából származó olasz tarkát láthattunk. Jellemzően nagyobb húsformákat mutattak, mint amit a nálunk legelésző tarkáktól megszoktunk.

Olasz alpokalja

Mindenkiből meglepetést váltott ki, hogy a csepergős, párás időjárás ellenére lengőkaros szórófejekkel folyamatosan öntözték a legelőket. Minden zöld felület alagcsövezett, szórófejekkel bőven ellátott volt. Ahogy az alpesi országoktól megszoktuk, sehol egy elhanyagolt terület, sehol egy gazos útszél, árokpart…

Franciaországba a Mont Blanc alagúton jutottunk át. A mintegy 12 km hosszú alagút átszeli az alpok legmagasabb hegyét. A túloldalon gleccserekkel szaggatott vadregényes tájat találtunk. Franciaországban vagyunk.

Gleccserek a Mont Blanc környékén

Szűk szurdokok, magas hegyek között kanyargott az utunk.

Vadregényes tájakon

Nem telt sok időbe és a hegyek szelíd lankákká váltak. Szántóföldet elvétve találtunk, mindent zöld fű borított. Látható volt, hogy a tehenészetek mekkájába kerültünk. Mindjárt feltűnt, hogy nincsenek vadkerítések, villanypásztorok. Szépen nyírt sövények választották el a legelőszakaszokat egymástól.

Francia legelőkön

A fű haragos zöld volt, ápolt, kóró nélküli legelőkön hófehér charolais marhák legeltek. Jellemzően egy-egy szakaszban csak néhány állat volt, sehol sem láttunk nagy gulyát. Bővében vannak legelőnek. Ahol hiányos volt a sövény, jól látszott, hogy szögesdrót kerítés fut a bokrokban. Néhol fából készült kapuk és felhajtó rámpák szakították meg a sövények labirintusát. Ámulva tapadtunk a busz ablaküvegére. A bő füvű legelők és sövények mellett öreg tölgyesek és egymást érő patakok között vezetett utunk. Itt nem égnek ki a legelők az biztos.

Persze mindenhol szeretett fajtánk, a limousin nyomait kerestük. Jóval északabbra meg is találtuk az első gulyákat – limousin régióban. Elsőként az jutott eszembe, hogy ezek az állatok akkorák messziről, mint a mieink közelről 🙂

De közelebbi ismertséget még nem tudtunk kötni velük, mert lassan leszállt az este, mire a szálláshelyünket Limoges-ben elfoglaltuk. Nem is mozdultunk már sehova. Két napi utazás után fáradtan dőltünk az ágyba. Reméltük harmadnap végre közelről is megismerkedhetünk a régió leghíresebb marhafajtájával 🙂

Folytatása következik…

Nagy utazás 1. nap – Milano

Minden évben vágyakozva tekintettünk a tenyésztő egyesület francia szakmai útjára, de sosem szántuk rá a pénzt, aminek egy épülő kisgazdaságban számos helye van. Legendákat hallottunk arról, milyen is a fajtánk hazája, milyen is a “francia vonal” a limousin fajtában. Ebben az évben a Somme de l’Elevage kiállítás keretein belül rendezték meg a francia limousin nemzeti bajnokságot, így ha valamit tudni akartunk a fajtánk legújabb eredményeiről, ott kellett lennünk. Utazásunkat tovább indokolta, hogy elszántam magam: francia bikát hozok a gazdaságunkba…

Így hát minden korábbi elvünket hátrahagyva – miszerint a garasokat az élére állítjuk a gazdaság folyamatos fejlesztésére – rászántuk magunkat az utazásra.

Buszunk Budapestről indult október 1-én hajnalban. Izgatottan szálltunk fel, hiszen rég nem utaztunk és Milano is szerepelt az érintett városok között. A hasznosat a kellemessel összekötő túrának ígérkezett ez a szakmai utazás 🙂

Rajt!

Milánóba rég el szerettem volna jutni. Lilla már járt ott, meséket zengett a dóm kapujáról, a fedett bevásárló utcáról. Érkezés után, a szállásról a busznyi magyar állattenyésztő, csordaszellemben Szűcs Marciék után eredt bevenni a várost.

Az első nehézséget, egy olasz nyelvű, belassult metrójegy-kiadó autómatát legyőzve jutottuk a városba.

A dómtérre jutva letaglózott a kivlágított Milánói Dóm nagysága. Hatalmas tömbje fölénk magasodott és faragványai liántömegként futották be falait. Szédítő volt belegondolni, milyen hatalmas munka és művészi tudás kellett ennek a templomnak a megépítéséhez.

A Milánói Dóm fő homlokzata

A bronzból készült főkapu vagy tíz méteres magasságával és csodálatos gazdagságával elkápráztatott minket.

A dóm bronz kapuja

Persze azonnal körbejártuk az épületet kutatva Istennek azt a teremtményét, ami életünket alakítja nap mint nap: tehenet kerestünk a faragványok között 🙂 Na és aki keres, az talál!

Bizony ott a tehén, az emberi jólét alapja – bár fejét vették az évszázadok…

Mikor az áhitat kicsit csillapodott, evilági dolgok kezdtek foglalkoztatni minket: valamit ennénk így késő este már. A bevásárló utcát céloztuk meg.

A milánói Corso Vittorio Emanuele II. névre hallgató bevásárló utca.
A bevásárló utca főterét üvegkupola fedi.

Végül a gyakorlott túrázók vezették a már megfogyatkozott csoportot egy étterembe, ahol éhesen vettük át az olasz nyelvű étlapokat… Még szerencse, hogy Szűcs Marci ügyvezetőnk olasz nyelven atyáskodott felettünk…

Terülj-terülj asztalkám olasz módra 🙂

A tengeri herkentyűkből álló lakomához szakmai útmutatást is adott Marci, kihangsúlyozva a rák háthosszúság és az öt pár lábszerkezet megfelelő kialakításának tenyésztői nehézségeit 🙂

Másnap Milánót hátrahagyva az alpokon át folytattuk utunkat a francia Limoges városa felé.

Folytatás a második nappal… Irány Limoges!

Választottunk

A mai napon leválasztottuk a borjaink idősebbik felét.

Az idei nyár jóval kevesebb esőt hozott, mint a tavalyi. Ez – hiába a kiváló ormánsági legelőinknek – a tavalyi választási adatokhoz mérten meg is látszik a mért tömegekben.

Azonban a lenti táblázatban jól látható, hogy a közel azonos korú borjak, azonos választási súlyt értek el, tehát egységesebbé vált az állomány Pullo jóvoltából. Tehát “nem szór” a bikánk 🙂

A fehér sorokban található borjak leválasztásra kerültek. A kékkel jelölt sorok a még anyákkal maradó bocikat jelölik.

A mérési adatok hátteréhez tartozik, hogy hagyományosan, legelőn neveljük a borjainkat anyjuk mellett, ahol a tejen és a legelőfüvön kívül csak az utolsó hónapban kapnak abrakot kézből. Ez a bikáknál 1kg/nap adagot, míg az üszőknél kb 25dkg/napot jelent.

A választás után a bikák a majdani STV állomáshelyükre kerültek, az üszők pedig a növendékszállásra. A bikák IDE KATTINTVA megtekinthetők!

Nagybikák… a kicsik még az anyjukkal maradtak 🙂

Természetesen a széna és az abrak nagy népszerűségnek örvendett…

A szénarács az első pillanattól nagyon népszerű 🙂
Kapunk még? 🙂

A bikák négyen, az üszők tízen kerültek egy-egy istállóba.

Zalán rég nem látta a barátait, ezért felettébb örült, hiszen az OMÉK óta karanténban volt. Meg is ugrált mindenkit 🙂
Tömegjelenet a vályú mellett 🙂

A kisebb borjak az anyákkal maradnak még egy hónapig. Egy hét alatt a téli szálláson lebőgik magukat a borjú nélkül maradt anyák, addig nem sokat alszanak a falu végén lakók 🙂

A hoppon maradt anyák…
Hol van az anyukám?
Nagyfiúk lettek. Tej helyett vízzel kell oltsák a szomjukat.