Kiméra a vasárnapi asztalon

Hétvégi ebédhez az egyik nagyáruházban vettem csirkemellfilét. Egyszerű rántott hús lett belőle, mert a kisebbik fiam úgy szereti.

Ő kóstolta meg először. Mikor beleharapott a falatba, megkérdezte:
– Milyen hús ez?
– Hát csirkehús… mi lenne más, hiszen azt szereted…
– Jaaa, akkor joóó…. – húzta el a száját, és lassan nyammogni kezdte a rántotthúst.

Nem értettem, mert lassan szoktam sütni, jó puhára, aranybarnára. Én is beleharaptam.
Huhh… Milyen ize van máár???
Ez HAL! Nem csirke! Halízű a csirkemell!
Hát persze, hogy halízű. Hiszen halliszttel etetik a brojlercsirkét, hogy nagy mennyiségű fehérjét tudjon felvenni rövid idő alatt, így gyorsabban eléri a vágósúlyt.
Azonban a hallisztnek halolaj tartalma is van, aminek az “aromáját” beépíti az izomszövetbe a csirke a fejlődése során.
Így lett a rántottcsirkéből valami elképesztő kiméra az asztalon.
Köszönjük a nagyüzemi, iparszerű állattartásnak…

Be is csatolok két elgondolkodtató videót.

The Scarecrow

Valami hasonló utat kell keresnünk:

Back to the start

Mostanában nem fogok nagyáruházban csirkét vásárolni…

Fogyasszatok felelősen, és mindig köszönjétek meg, hogy vannak olyan termelők, akik egészséges ételeket akarnak tenni az asztalotokra és nem csak a profitot hajszolják!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.