Lehet abrak nélkül nevelni 300 kilós választott bikát?

A kérdés mindenkiben felvetődött már, aki növendék bikaborjak nevelésével foglalkozik.

Miért is? Mert a lehető legolcsóbban és legkevesebb plusz munkával szeretnénk egészséges, magas választási súlyú bikaborjút előállítani. Természetesen alap a jó genetika. De azért van még itt valami…
A “hagyományosnak” mondható módszer az, hogy a legelőn ki-ki a maga módján borjúóvodát próbál kialakítani, ahol a bocik a felnőttek nélkül szabadon abrakolhatók, így korábbi leválasztási idő mellett, nagyobb átlagsúlyt képesek elérni, mint ha csak zöldet legelnének az anyatej mellé .

Aki nem hallott még borjúóvodáról annak tudnia kell, hogy olyan lehatárolt terület, ahova csak a borjú méretű állatok tudnak bejutni – magasság vagy szélesség alapon a kapukon. Itt helyezünk el egy vályút, amibe abrakot adagolunk. Az abrak segítségével nagyobb energiamennyiséghez próbáljuk juttatni a növendék állatokat, a nagyobb napi tömeggyarapodás elérése érdekében.

Egy borjúóvoda azonban sok probléma elé állítja a gazdát:
– Az óvoda kialakítástól függően lehet olcsó de igen költséges is. El lehet készíteni fakarámból, villanypásztorból, ami helyhez kötötten használható. De vásárolható fémből készült, szántalpas, tetővel ellátott csodaszerkezet is, ami költöztethető…
– Ha megvan az óvodánk, hogyan szoktatjuk rá a borjakat? Természetszerűleg irtóznak az olyan terektől, ahol nem érezhetik maguk mellett az anyjukat. Így igen hosszú idő, míg bemerészkednek a lehatárolt területre. Addig pedig az abrakot felcsipegetik a madarak, megázik, tele megy bogarakkal, stb…
– Ha elég türelmesek voltunk, lassan a borjak is elkezdik csipegetni az abrakot és rá is kaphatnak. Ekkor jön a következő probléma: hasmenés. A hirtelen jött rosttartalom nélküli energiamennyiség bizony rendesen hasmenéses tüneteket okozhat. Ennek következménye lehet, hogy eleinte nemhogy hízna az állat, hanem fogyni kezd. Mivel nem tudjuk hetekig szoktatni az abrakra a borjút – mert 6-7 hónaposan szeretnénk választani és értékesíteni – nincs időnk hasmenést kezelgetni, és mindezt finanszírozni sem olcsó mulatság (pl: borjak befogása, injekciózás).

Az utolsó egy hónapban, 5-6 hónapos korában tudjuk “megnyomni” a borjú súlyát. Ekkor már rendesen képes szilárd takarmánymennyiséget felvenni, és növekedési erélye is érvényesülni tud: izmot is pakol magára, nem csak nyúlik.

Akkor mi lehet a jó megoldás? Milyen okosságot tudunk mondani, ami a könyvekben nem szerepel? Ami nincs a “rendszerben” a borjúnevelés irodalmában és általánosan ismert gyakorlatában?

A válaszhoz kicsit a múltba kell néznünk:
A régi időkben a marhákat legelőerdőkön tartották. A legelőerdők több szempontból is értékesek voltak. A fák a nyári nagy melegben árnyékot adtak az állatoknak és a nagy lombú tölgyfák alatt – a fa által párologtatott cser anyagok miatt – kevesebb volt a légy, bögöly. A fű is dúsabban nőtt, mint a nyílt legelők napszítta földjén. Szeptember végén, október elején azonban e jótétemények már nem annyira tűnnek értékesnek. Ritkul a bogár, nem tűz a nap – sőt jól esik embernek-állatnak a melege – és az őszi esők érkeztével a fű is újra sarjadni kezd mindenhol.

Mégis miért szerették a csalitost, óriás tölggyel benőtt legelőket, tölgyerdőket ősszel is a régi pásztorok? Már biztos mindenki kapiskálja…

“Éhes disznó makkal álmodik” – ismert a mondás. És bizony nem csak a disznó – a borjak is.

Megfigyeltük, hogy a legelőnkön lévő tölgyek alatt makkhullás idején csoportokba verődnek állataink, sőt a szomszéd tölgyerdőből a legelő fölé nyúló ágak alatt is nagy tumultus alakul ki. Bizony makkolnak. Alaposabban utánanéztünk a dolognak…

Az “Erdészeti lapok” 1916 októberi számában megjelentek szerint (kicsit rövidítve, az adatok tömegszázalékban megadva a víztartalom függvényében):

“Az összegyűjtött makk, a szokott módon eltartva, vagy a fülledés megakadályozása czéljából aszalva, jó takarmányt ad, melynek kémiai összetételéről, tápértékéről és feletetéséről dr. Weiser István a “Köztelek” f. é. 40. számában a következő figyelemreméltó adatokat teszi közzé:

A friss tölgymakknak kémiai összetétele a következő határok között ingadozik:

Friss tölgymakk
Víztartalom: 37,8-56,0  (átlag: 50,0)
Nyersprotein: 2,0-7,8 (átlag: 3,2)
Nyerszsir: 1,5-5,7 (átlag: 2,3)
Nyersrost: 4,8-9,4 (átlag:6,8)
Nitrogénmentes kivonható anyag: 31,5-40,0 (átlag: 36,2)
Hamu: –

Ezen adatok szerint a tölgymakk ugyan fehérjében meglehetős szegény, de szénhidrátokban gazdag, nagy táplálóértékü takarmány. Nyers táplálóanyagainak emészthetőségét Weiske állapította meg. Szerinte kérődzőben a nyersproteinből 83,3%, a nyerszsirból 87,5%, a nitrogénmentes kivonható anyagból 91,4% emészthető.

Tölgymakkal lónál és szarvasmarhánál is elég jó eredményeket értek el. Szarvasmarhával 1000 kg élősúlyra 5—6 kg friss és 3 kg szárított tölgymakkot etettek jó eredménynyel. Lovaknak ezen adag fele adandó.”

Részletesebben a teljes cikk itt.
További érdekesség a tölgymakk felhasználásáról a régi időkben itt.

A tölgyfák alatt m2-ként 1-2kg hullómakk terem (kortól, fafajtól, időjárástól függően) és mindez szeptember végétől október közepéig jószerével lepotyog. Könnyen kiszámítható, hogy 200 kg-os borjak esetében egy tölggyel jól ellátott legelőerdő bőséges energiaellátást biztosíthat.  Szerencsés, ha a legelő tölgyerdő mellett helyezkedik el, és a benyúló ágak alól a borjak össze tudják szedni a makkot.
És amit még nem említettünk: a makkban lévő csersavat. Dugító hatása van, így biztosan nem kell tartani a hasmenéstől 🙂

Mivel a makktermést ki szeretnénk használni a növendék bikák nevelésénél, az elletést úgy kell időzítenünk, hogy a bikák értékesítése előtti hónapot makkoltatással töltsük. Tehát március elejétől, április elejéig tartó elletési időszakkal lehet leginkább kiaknázni a szeptember-októberi makktermést.

A fent leírtakat igazolja az idei 6-7 hónapos választott bikaborjak 275 kg-os átlagsúlya, melyet abrakolás nélkül, anyjuk mellett, legelőn, makkoltatással értünk el!

Piacérett 7 hónapos 300 kg-os bikaborjú
Piacérett 7 hónapos 300 kg-os bikaborjak

 91

Ha hozzávesszük, hogy beruházás és takarmányköltség, borjúóvodára való szoktatás és legelőn való takarmányozás nyűgje nélkül érhető el ez a választási súly, azt hiszem valóban áldás egy jó tölgyes legelőerdő!

Javasoljuk, ha valakinek tölgyfás legelője van, azt a legelőszakaszt, ahol a fák állnak, jelölje ki “borjúnevelő” legelőnek és arra az időszakra időzítse az állatok ráhajtását, mikor a borjai elérik az 5-6 hónapot és a makkhullás megkezdődik.

Sok sikert!

3 thoughts on “Lehet abrak nélkül nevelni 300 kilós választott bikát?”

  1. Hozzáértő barátom hívta fel figyelmemet a honlapra és a tanulmányra.
    Örömmel nyugtázom az olvasottakat: igényesen fogalmazott, régi idők tapasztalatára alapozott leírás elsősorban a “tanyaméretű kis gazdaságok” számára jelenthet követendő példát ez eredményes borjú hizlaláshoz.
    Csak remélni lehet, hogy az “illetékes elvtársak” figyelmét is felkeltheti az itt leírt módszer hasznosságára való tekintettel, hátha mégsem kellene a gazdát a legelőn lévő fakoronák területének levonásával büntetni, hanem inkább a módszer támogatását kellene megalapozni.
    Érdemes lenne a dr. Molnár B. Tamás vezette szakács szövetség bevonásával ezeknek a borjaknak a húsminőséget vizsgálni (lehet, hogy erre is vannak adatok a korabeli szakács irodalomban), hátha itt is kiderül egy-két feledésbe ment dolog a borjak értét illetően.

    1. Örülünk, hogy tetszett a cikkünk, köszönjük a méltató szavakat!
      Valóban kisgazdasági szinten jó megoldás a leírt makkoltatás. Épp ezért nincs igazán politikai erő arra, hogy az erdészekkel szembemenve elérjük, hogy a tölgyerdők makkoltatására lehetőségünk legyen. Nagy érték a makk az erdészek számára is. 2-5 évente van bő makktermés, a felvásárlási ár pedig 150 Ft/kg. Így számítva igen drága a makk, mint takarmány a gazdasági abrakokhoz viszonyítva.
      A régi időkben a makkoltatás általánosan elfogadott volt, megfértek az állattartók és az erdészek egymás mellett.
      Húsminőséget tekintve a serrano-i sonka tölgyerdőn makkoltatott sertés húsából készült tradicionálisan, különleges minőségét innen szerezte. A makkoltatott sertés húsa több emberi fogyasztásra kedvező telítetlen zsírsavat tartalmaz, mint a nagyüzemi módszerrel, gazdasági abrakkal, szójával nevelt állaté.
      Valószínűleg a borjú húsának is különleges minőséget ad a makkban lévő csersav, de erről nincsenek adataink.
      A felvásárlónk megkérdezte, hogy abrakoljuk-e a borjakat. Mikor megtudta, hogy nem, makkoltatva voltak, úgy híztak fel, annyit tett hozzá: szinte hihetetlen…

    2. Amennyiben van kapcsolata a szakácsszövetségben az említett Úrhoz, kérem hozzon össze minket. Saját marhavágásra engedélyezett vágóhidunk és húsfeldolgozónk van, így semmi akadálya a gasztronómiai kísérletnek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.