Pullo sétálni tanul

Hogy tanítsunk meg egy bikát sétálni?

Rengeteg ötletet, tanácsot kaptunk marhatenyésztő ismerőseinktől. Volt aki azt tanácsolta, Pullót a 2 éves, közel tonnás bikánkat hagyjuk ki ebből. Volt aki azt, ugorjunk neki, nem lesz gond.

Végül a második csapatnak lett igaza. El is mondom hogyan…

Mint korábbi cikkünkben bemutattuk, az első lépés Pullo orrkarikázása volt. Az orrában lévő seb jó egy hónapig gyógyult, mire nem okozott fájdalmat Pullonak, ha kicsit marokban tartottuk a karikát. Márpedig többször markolgattuk, hogy Pullo szokja a helyzetet, a karika arra való, hogy az orránál fogva vezessük.

Ehhez a legjobb módszer a nasi 🙂 Ha tudjuk mi a bikánk kedvenc csemegéje, nem kell sok idő ahhoz, hogy nyugodtan megfoghassuk az orrkarikát. Ha már meg tudjuk fogni, lehet kisérletezni, hogy nem engedjük el, míg 3-4 darab nasit be nem tuszkolunk a szájába. Ezután jöhet a feje elforgatása jobbra-balra a karikával, nasival jutalmazva. Minden nap, kihagyás nélkül gyakoroljuk.

Amikor a karika okozta seb rendesen begyógyult, jöhet a következő lépés, a kötőfék felhelyezése. Nos ezzel nem volt szerencsénk. Kötél-kötőféket nem akartam tenni egy tonnás bikára, mert láttam új marhakötelet péppé szakadni egy tehenem rúgásától körmölés közben… Persze gyári volt, nem kötélkészítő kisipari termék… Jobban bíztam egy erős bőr kötőfékben. A bőr erős is volt, de úgy volt összepatentolva. A patentok pedig nem sokat bírtak, mert Pullo nem csak nagy és erős, de mint kiderült eszes is.

A kötőféken ezek után kicseréltem a patentokat kapupánt csavarokra. Így már tartott.

Pullót életében először lekötöttük

Kaptunk olyan receptet az idomításra, hogy a bikát traktor  vagy pótkocsi után kell kötni és azzal jártatni, mert az embert elviszi. A bikák a jártatástól megvadulnak, törik-zúzzák a traktort is, így vaslemezzel bortott paravánt kell rászerelni és ahhoz kell kötni a bikát: azt püfölje a fejével a traki helyett. Mindezt hetekig kell gyakorolni, hogy a bika megtudja, semmi körülmény között el nem szabadulhat. El voltunk szörnyűlködve. Bíztunk benne, Pullo nem lesz ilyen nehéz eset.

Tóth Józsi barátunk, aki a Mezőfalvai Zrt. húsmarha ágazat vezetője, felajánlotta, lekötés után 3-4 nappal eljön és segít az első lépések megtételében… Szerinte Pullo egy jószándékú bika, és nem eszik olyan forrón a kását… megmutatja megy ez egyszerűbben is, gyorsabban is, humánusabban is.

Sokan azt is tanácsolták, a kötőfékre kötött kötéllel vezessük Pullot, az orrkarika csak fék legyen, mert ha annál fogva próbáljuk vezetni, a bika megöl minket… Ellenben Józsi kifejezetten azt javasolta, az orránál fogva kell vezetni a bikát. És én hittem Neki, mert láttam már milyen nyugodtak is a bikáik és valóban az orruknál fogva vezeti őket.

Nos volt egy kis birkózás azon a napon, mikor összefogtunk Pulló “ellen” és kihoztuk a bikaszállásról az orránál fogva. Akit érdekel, itt megnézheti a műsort, amit aznap forgattunk a témában (16. adásunk). Eleinte nagyon nem értette Pulló, mit is akarunk tőle.

Pullo értetlenül állt a művelet előtt. Egyszerűen nem tudta mit akarunk tőle.
Mit sem ért a fizikai ráhatás. Pullo ijedt volt és nem jött rá mit várunk tőle…

Ekkor kötelet vezettünk át a fara mögött, hátha azzal előre tudjuk ösztökélni…

A far mögé vezetett kötélre erős tolatással reagált. Beleült a kötélbe, pedig pont az ellenkezőjét szerettük volna elérni…

Tóth Józsi átvette az irányítást és a vezetőbotot. Jobbra-balra húzva Pullo orrát próbálta kimozdítani a bikát álló helyéből, amit határozottan előre irányuló lépésre próbált váltani. Nos ez bejött. Pullo megértette mit várunk tőle.

Pullo szépen elkezdett előre lépdelni.
Mikor már ment az előre, meg kellett tanulnunk a fordulást is.

A fordulás már könnyebben ment. Pullo elindult. Ha már elindult, akkor megpróbált szabadulni is, de sikerült megértenie ez nem sikerülhet. Ha leszegte a fejét, vagy megpróbált ellenkezni, határozottan csavartam egyet az orrkarikán. Ha jól viselkedett, lazult a szorítás, csökkent a fájdalom az orrában.

Keményen kellett fogni, mikor már megindult, mert szabadulni azért próbálkozott.

Pulló megértette miről szól az egész. Kis idő múlva le lehetett venni a kötőfékről a biztonsági kötelet, amit az esetleges kitörés miatt tettünk fel rá. Ekkortól sétáltunk Pullóval.

Séta az első napon.

Pullo előtt kellett még mennem, szinte folyamatosan húzva az orrát, de haladtunk. Kanyar jobbra-balra, haladás előre, megállás. Mindez már az első nap, négy nappal azután, hogy először lekötöttük Pullót. Örök hála ezért Tóth Józsinak 🙂

Azóta minden nap kicsit tovább sétálgatunk. Először fél órát, majd háromnegyedet. Mostanában egy órás sétáink vannak, és az uticélunk a falu lett, hogy Pullo szokja az autókat, kutyákat, embereket.

Aszfaltkoptatók.
Nagy barátság 🙂
Legeltetés a bakterház mögött.
Sellye utcáin.

Másfél héttel az első lépések után Pullóval bárhova el mernék menni. A vezetőbotot megszokta, az orrát már tartja, ha sétálni indulunk: akasszam a botot a karikába. Volt aki azt javasolta, kötéllel vezessem Pullot, mert a vezetőbot túl merev, könnyen fájdalmat okozhatok a bikának. Barátságosabb a kötél. Lehetséges, bár Pullo még nem panaszkodott. A botra csatolt orrkarikával nyugodtan legelészget a sellyei bakterház mögötti gyepen. Azonban kötéllel biztosan nem tudtam volna visszafogni a sebességét, mikor először találkozott kerítés mentén acsarkodó kutyával, vagy mikor először hallott átrobogni autót a vasúti sineken. Vezetőbottal irányban is lehet tartani egy tonnás bikát. Az a tapasztalatom, hogy Pullo szereti a vezetőbotját. A boton keresztül közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk igen rövid idő alatt. Érzi a reakcióim és én is az övét.

Jó párost alkotunk. Mindez másfél hétbe került. Sosem hittem volna, hogy ilyen hamar, ilyen egyszerűen fog menni.

Show-bírálatra készen 🙂

A fotókat és videókat Lilla és Tóth Zsombor készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.